MOO, Barcelona

Barcelonai kiruccanásom záró akkordjaként, egy igazán különleges élménnyel ajándékoztam meg magam. Egy vacsora az egy Michelin csillagos MOO étteremben:-D

A Hotel OMM egy boutique hotel Barcelona "shopping" negyedében. A hotel F&B részlegei egy Lobby Lounge, a MooVida étterem és a MOO fine dining étterem. A konyha katalán ételeket kínál, díjnyertes borkínálattal, melyben szintén nagy hangsúlyt kapnak a környékbeli borok. A Michelin csillagot két évvel a nyitás után, 2006-ban szerezte meg.

A kínálatban négy menü ajánlat szerepel, Gourmet, Szezonális, Vegetáriánus és a tanácsadó chef, Executive Chef, Joan Roca menüje. Továbbá a la carte kínálat egészíti ki a menüt. A menüket csak asztalonként lehet rendelni és a desszertet előre meg kell rendelni. A konyha irányításáért Felip Llufriu felel.

Az étterem, boutique hotelről lévén szó, rendkívül modern, egyedi designnal, nagy terekkel, sötét megvilágítással.

A szezonális menü mellett döntünk, nem csak anyagi megfontolásból hanem mert mi más is érdekelhetne jobban, mint a szezonális kínálat.

Pár perccel megérkezésünk után meg is kapjuk az üdvözlő falatokat:

Chorizo-val töltött mini brioche, csokis lapok foie gras-val és mini tölcsérek fehér krémmel.

Külön tálkában ropogós paradicsom és bőr.

A tál egy rozsdásnak ható hajlított vaslemez, nagyon egyedi. A többi sajnos nem annyira. A briós könnyű, benne ízesítés gyanánt kevés kolbász-krém. A csokis foie gras meglepő, de nekem nem ízlett annyira. A csokis lap önmagában finom, átütő, keserű, de a krém kissé jellegtelen, együtt nem adnak sok pluszt. A ropogósok finomak, a paradicsom omlik, szinte eltűnik amint a szájba ér, a bőrke könnyű, jóízű. Sajnos a tölcsérkét eszem utoljára, ami addigra átázott, nem ropog, ízét nem tudom meghatározni. Összességében kreatív, nem laktató, nem tolakodó falatkák.

Ezután megrendeljük a menüt, plusz egy desszertet az a la carte kínálatból: "Havannai kiruccanás", nagyon izgalmasan hangzik!

Újabb ajándék fogás, az est legkiemelkedőbb hideg fogása:

Zöldség kuszkusz ikrával, pácolt hering sangria sorbet-val és görögdinnyével.

Hihetetlenül és eszméletlenül finom. Nem tudom megmondani pontosan milyen zöldségek voltak, de volt uborka, angolzeller és avokádó is. Belsejében meglepetés narancs és zöldalma darabok. Tetején halikra. Egyszerű, átütően friss, zamatos. A hering vörösborecetes pácban, a sorbet nagyon finom, jó állagú, nem savanyú, nem is édes, a dinnye darabkák édes marinádban lehettek. Apró falatokkal próbáltam minden oldalát megízlelni ennek az apró finomságnak, minden hozzávalót párosítani mindennel és egyik jobb volt, mint a másik. Ízkavalkád de nem túlzó, friss, gyümölcsös.

Az első fogás a menüből:

Cardoon saláta articsókával és liquorice-sel.

Amit a cardoon-ról találtam, aszerint az articsóka rokona, angolzeller kinézetű növény. Ízében jellegzetes édeskömény ízt találtam. Aki tud valami hasznosat a cardoon-ról, tudjátok, írja meg!:-)
A cardoon jeges vízben lehetett áztatva, mert gyönyörűen kunkorodott-pöndörödött. A salátába articsóka darabok voltak belekeverve, a medvecukor apró zselé-kocka formában jelenik meg. Kiegészítő saláta levélkék és ropogós: a kezedben nem, csak a szájban olvadó cruton-ok. (hogy1-nek: pirított kenyérkockák:-P ). Az étlapon érdekes mód nem volt említve, de én örültem neki, hogy valójában ez egy szarvasgomba fogás. Biztos nem akartak felvágni vele vagy csak nem tartották olyan fontosnak megemlíteni. A tetejét szarvasgomba szeletek borítják és az egész saláta dresszingje kiváló minőségű szarvasgomba olaj.
Számomra rendkívüli saláta kompozíció, új ízekkel és íz párosításokkal találkoztam, egyedi kreáció. A pécsiek tudják rólam, hogy nem szoktam túlsózni az ételeket, a minimális só híve vagyok, csak annyi, amennyi kiemeli a többi hozzávaló ízét, de ne lehessen jellegzetesen kiérezni az ételben. Nos, ez a saláta teljesen sótlan volt. Biztos nem véletlen, de egy szórás Maldon-só sokat emelt volna rajta. A szarvasgomba-olaj nagyon intenzív ízű, mivel ez volt az egyedüli dresszing, a fogás közepe táján "megtelt" a szám az olajjal, nem tudom másképp megfogalmazni, nem volt túl olajos az étel, de valahogy tele lettek az ízlelőbimbóim és a nyálkahártyám.

Összességében nagyon finom volt, újszerű, különleges.

A második fogás:
Dublin bay rák, zöldborsóval és citrommal.

A rák, vagy inkább kis homár neve nem a származására utal, hanem a fajta neve.
A fogást két részletben hozzák ki, kő-tányérokon, először a farok húst, majd a fej részt.
A farok rész az est fénypontja meleg-étel fronton!
Alul citromos dresszinggel ízesített papír vékony uborka szeletek, tetején piros virágocska és a zöldborsó csíra formájában jelenik meg. Maga a hús ISTENI!!! Szinte nyers, épp csak át van melegítve, nincs pirítva, talán vajon forgatták. A citromos uborka ismét átütően friss, nyári ízvilágot kölcsönöz, a kettő együtt mennyei. Minél apróbb falatokban eszem, amilyen lassan csak lehet, hogy ne legyen vége. Egyszerűen tökéletes, na! A fejrészt nehezebb fogyasztani de az is nagyon ízletes, az ízesítése minimális só és citrom.


A csápokkal gondban voltam, mert amennyire tudom, abban vannak ízletes, szálas húsok, még Londonban dolgoztam ilyennel, de a csápok közül csak az egyik van megtörve, így nem tudom ki kell-e piszkálni a húst, vagy csak dísznek vannak a kis kezek...? Végül kíváncsiságomban neki esek és ki is cibálok a késemmel egy babnyi falatot.


A fogás után kis kéztörlő "tablettát" (neten csak játék gyanánt találtam) kapunk, szerintem otthon is kapni, egyik Gálás kollegámnál láttam először ilyet: Akkora az átmérője, mint egy egyforintos és olyan egy centi magas. Kis tálkában hozzák, kiöntőből forró zöldteát öntenek rá. Ekkor a speciális, tömörített textil, vagy egyéb anyag megszívja magát, felduzzad és ekkor derül ki, hogy ez egy törlőkendő föltekerve és tömörítve:-)


A harmadik fogás:
Spárga, gomba és borjú rizzsel





Alul a spárgafejekkel és rókagombával kevert rizottó rizs, tetején vékony szeletben a hús. A hús annyira puha, hogy amint hozzáérek szálakra bomlik, talán fagyasztva szelték és úgy tették a forró rizsre. Egy falatot azért meg tudok kóstolni belőle önállóan, nem túl ízes. Leginkább egy szétfőtt, ízesítetlen húsra emlékeztet. A rizs állaga jó, szaftos, a spárgafej ress, a gomba ízletes. Azt nem tudom eldönteni, hogy vajon mitől is barna a rizs, jus, balzsamecet vagy szójaszósz? Valószínűleg egyik sem, mert nem érezni ezek ízét. Hosszas vizslatás és viccesnek ható fény felé fordítgatás után észreveszem, hogy pirosas árnyalata van. Valószínűleg egy paprikás barnamártás. A só "szerény" használata itt is jelen van. Nem, igazából sótlan.


Finom fogás, jó textúrák, de az átütő íz hiánya.


Negyedik fogás:
Tanyasi csirke két módon.



Az est leggyengébb fogása, a comb felét meg sem eszem. Vagyis a 3/5-ödét, mert a bőre visszavándorol a számból a tányérra.
A gömb egy krokett, Pinotxo-nál is találkoztam ilyesmivel, bár ott nem kóstoltam. Könnyű jus-vel van fényesítve alatta nagyon ízletes gombakrém és jus. A comb egy kocka bőrös hús, mindkettő tetején hagymacsíra.
A krokett nem volt rossz, de jó se. Kicsit jellegtelennek tűnt nekem. Enyhe csirkeíz, de az állaga lágy, szaftos. Közepén apróra vágott csirkehús. No de a comb kérem szépen. Ilyet még nem ettem, nyers és túlkészült egyszerre. A hús állaga feszes, száraz, késsel erősen kell szelni, hogy megvágjam. Ízre főtt-csirke íze van, majd találok benne egy nyers, rózsaszín ín darabot, annak sem jó az íze. A bőr szép színű, de gumis, kemény, ropogóshoz köze sincs. Illik-nem illik, visszahejezem a tányérra. Nem tudom direkt lett-e ilyen a hús, lehet a hiba bennem van. De szerintem kimondottan rossz volt. Lehet, a sous-vide csapdájába estek és rosszul használták, vagy csak simán túlkészült, vagy túl sokat pihent, nem tudom.


A desszert:
Karamellizált alma.
Alul jeges, fahéjas karamellizált alma kesudióval. A piros alma cukor-gömb, csokiszárral, benne könnyű tejszínhab. Felül vattacukor. Az alma átütően alma ízű, friss, jeges, nem túl édes, kesudióval ropogós, kiváló. A cukor-gömb fújással készül, színét szerintem szinezéktől kapja, mert íze nem sok van, édes. Benne a hab szintén nem túl ízes, de könnyű, olvadós. A vattacukor a látványon túl nem sokat tesz hozzá az ételhez.
A meglepetés desszert:
Trip to Havanna.
Rumos piskóta, lime leves, borsmenta granite, fagyasztott Partagas szivar, fűszeres hamuval.
A tányér alján bújik meg a piskóta leöntve a levessel, felül a jégkása rum esszenciával meglocsolva. "Hamutálban" érkezik a szivar és a hamu.
A piskóta finom, bár állaga egy túlkészült brulee és egy piskóta keveréke, a lime leves finom, üdítő, a granite kellemes, mentás. A szirup nagyon különleges a tetején, még soha nem kóstoltam ilyet.
No de a szivar, mi is ez!?
Vékony csokoládé rétegben tejszínhab feltekerve, színezett, zúzott cukorba mártva. Mikor beleharaptam nem tudtam mit várjak. Egy szivar, csokiból. És mily meglepő, szivar íze van! Ahogy a szájban elolvad a hab, 100% szivar íz önti el az ízlelőbimbóimat! Sokszor, apránként kóstolom, letöröm a csoki kérget, megkóstolom külön is az alapanyagokat, tunkolom a hamut, és folyamatosan kellemes, lágy szivar-füst ízt érzek!
Meg kellett kérdeznem a pincért, hogy is készül!?
A szivarokat egy speciális gépbe helyezik, mely egy ventillátor segítségével "elszívja" a szivarokat és a gép belsejében egy keverőlapát a füstöt a belül levő habba keveri, így aromatizálva azt.
A különlegességen túl a granite nálam sajnos megint nem telitalálat a szivar viszont akkora meglepetés és élmény, hogy kár lett volna kihagyni!
Búcsú petit fours gyanánt bon-bonnal kínáltak meg.


Pár megjegyzés:
(Fontossági sorrendben)

Az egész vacsora alatt és után sem kérdezte meg senki, hogy ízlett a vacsora, vagy hogy éreztük magunkat. Persze az sem jó ha minden fogás közben megkérdezik, hogy ízlik-e, de még ennek is több értelme van, mert ha nem, legalább időben szólok. De hogy senki se legyen kíváncsi a vendég véleményére, nekem furcsa. Ha nekem bármilyen helyem lenne, minimum kedvességből is megkérdezem, hogy ízlett, másrészt az én érdekem, hogy visszajelzéseket kapjak, azt csak nem gondolhatom, hogy mindig, minden tökéletes. Gondolkoztam, hogy a végén megemlítem, mennyire rossz volt a csirke, de aztán arra gondoltam, ha ők nem kérdezik, nem érdemlik meg a kritikámat!


Sötét volt. Az étlapot még el tudtam olvasni, de az ételeknél erősen fókuszálnom kellett, nem is a fromák, hanem a színek miatt, ami ugye legalább olyan fontos. Az említett rizses ételnél meg kimondottan kellemetlen volt a sötétség.


Nem volt fogpiszkáló. Persze, azt én is megtanultam, hogy jobb helyeken nem rakjuk ki az asztalra a fogpiszkálót, főleg, ha nem csomagolt, de azért mégis csak egy étterem, ahol eszünk, húsokat és egyéb rostos dolgokat. Amikor volt fogszabályozóm, négy fogamat ki kellett húzni, ennek következtében az első fogaim között ici-pici rések vannak helyenként, ahova gyönyörűen be tud kalandozni egy-egy szálasabb étek. Hogy1 is rendszeresen használja, gondolom rajtunk kívül más is akad a világon. Ha már ennyi pénzt kifizetek egy vacsoráért, gondolhatják, hogy nem hangosan cuppogva, a többi vendégnek panoráma betekintést kínálva fogom megszabadítani magamat a kellemetlen darabkától. Nem tudom más helyeken ez hogy van, de nálam biztos lesz fogpiszka, ha úgy illendőbb legyen halcsontból ezüsttálcán, de inkább egy kis piszka, mint hogy a vendég kellemetlenül érezze magát. Arról nem is beszélve, hogy alternatív megoldásként kés, villa, köröm és egyéb célszerszámot keres majd, mert tudjuk, milyen idegesítő tud lenni egy kis fogközi incidens.


A személyzet egy része kedves volt (egy pincér), a többiek egy mosolyt is csak nehezen engedtek el, hűvösek voltak, abszolút merevek.


A vacsora nagyon sok új élményt adott, a hely egy kicsit túl "posh", de hát ilyen egy boutique hotel. Az ételek kreatívak de ingadozóak. A csirke pedig életem végéig kísérteni fog. Az egész helyről az süt le, hogy nagyon felkapottak, divatosak, rendkívül sokat adnak a külsőségekre de nem eleget a valódi értékekre.

"Tudod, az életben vannak pozitívumok, és vannak negatívumok"

(Balázs, J.)

Örülök, mert minden egyes euró megérte a tapasztalatokat, amiket szereztem, mivel a pozitívakból sokat tanulhattam, de a negatívakból mégtöbbet.


Hotel OMM, Barcelona http://www.hotelomm.es/