Matbaren

Megvolt! A Matbaren. Egy teljesen más konyha, teljesen más ételek, egy teljesen különböző, egy Michelin csillagos étterem. Reggel nyolcra mentem a szabadnapomon, négyig tart a műszak. Minden szokásos előkészületekkel indult, zöldségek pucolása, pakolás, aprítás. Aztán láss csodát! Mégsem hoztam el hiába a húsos késemet! Francia kacsamell, tisztítás, formázás, vákumozás, gőzölés. Maga a kacsamell nagyon szép színű, nem túl nagy, fiatal állatról lehet. A húsa olyan puha, hogy tisztítás közben csak óvatosan lehetett hozzáérni, nehogy széttrancsírozzam egy rossz mozdulattal! Egy falatot megkóstoltam nyersen, kis sóval. Aki ezt jól átsüti, (well done), azt a gasztro ördög vigye magával a kombisütője legmélyebb bugyraiba!
Tisztítottam még garnélát, shrimp, a legkisebb méretű rákocska. Kell egy kis ideg hozzá, meg vagy negyed óra próbálkozás, hogy a legkönnyebb, leggyorsabb tisztítani. De az eredmény megint csak ISTENI! Persze megkóstoltam nyersen, só nélkül. Feszes húsú, telt ízű, hőkezelni ezt is csak annyit érdemes, hogy meglangyosodjon. Hideg ételhez meg csak jól be kell hűteni.

A déli service elég csendesnek bizonyult, így nem volt mit nézni rajta. Hamar eljött a négy óra. No de mit hallok, arról beszélnek, hogy esténként teltház szokott lenni, most is 100% csak a foglalás, plusz a walk-in. Megbeszéltem a sous chef-fel, hogy az esti service-re is maradnék, csak nézelődnék, hogy működik a konyha, a pályák, no és persze milyenek az ételek. Hattól van vacsora, addig még pár kiló burgonyát és rókagombát megpucoltam.
Nagyon nagy élmény volt, egy teljesen új világba csöppentem. A nézelődésből persze nem sok lett, egyből találtak nekem munkát: takarítás, rendrakás, szennyesek elvitele, tányérok és kis sütő tálcák visszahozása a mosiból, madeleine sütés, utántöltés, sütő felügyelet, ki-be pakolás, hozzak ezt, vigyek azt. Mindezek között, ha éppen láttam, hogy sok minden van a tálaló pályán, szépen előre slisszoltam fényképezni. A legjobb az volt, amikor a pincér már el akarta vinni a tányért, pont mire odaértem géppel az egyik kezemben, másikban szennyes, ekkor a tálaló sous chef gyorsan intett a pincérnek, hogy marad!, fél kézzel befókuszáltam a képre, de belelógott a gép madzagja, azt meg a másik chef megfogta nekem és félrehajtotta, majd ilyen meghitt csoportképként álltunk pár máspdpercig, mire a fotográfus úr végzett.Viszonylag hamar el is ment a 6 óra, éjfélre végeztünk is. Tíz körül volt egy olyan pillanatom, hogy szólok, köszönöm, eleget láttam, most inkább már hazamennék, de végül szerencsére maradtam.

Ha lesz időm, jön a részletesebb étterem/konyha ismertetés, ételfotókkal. De most megyek kidőlni.