Minimalista perfekcionizmus

Barcelona leghíresebb tapas-bárja, mondhatjuk, hogy a Pinotxo. És tényleg nem véletlenül olyan közkedvelt. Először egy hétfői napon voltunk, amikor a halászok a tengeren vannak és a fellelhető tengeri áruk nem igazán frissek (múlt hétfőiek), így a Pinotxo kínálatában sincs benne. No de vissza lehet ám (kell) menni kedden, amikor a lehető legfrissebbek a halak, kagylók, tintahalak, garnélák és egyéb tengeri finomságok.

A menü nem is volt kérdéses, minden, ami a vízből jött, az jöhet a tányéromra. Bár a teljes kínálatot végigkóstolni kicsit sok lett volna, így maradt a homár, garnéla és a baby-tintahalas bab.

A homár már nem mozgott, amikor a látványpultban feküdt, talán csak a fáradságnak köszönhető. Az elkészítés módja meglepő, de mégis rendkívül egyszerű. Az egész homárt a sütőlapra rakják, egy kicsit megpirítják minden oldalon, majd egy megfelelő méretű "jénai"-val lefedik és pár kanál vizet locsolnak a búra alá. Így egy ideális gyorsgőzölőt hoznak létre, ebben a búrában készült kb 5-7 percig. Utána késsel kettévágták, kicsit megsózták és visszarakták a sütőlapra pirulni a húsos oldalával lefelé. A tálalás szintén minimalista, nagyszemű tengeri só és olivaolaj.

Ennyi. És mondanom sem kell, isteni.

A garnélák még ennél is egyszerűbben készültek, semmi búra, semmi kettévágás, csak rá a franciára, páncélostul, csápostul, végén só és olivaolaj.

Ennyi. És mondanom sem kell, isteni.

A baby tintahal wok-ban készül, kevés, picit füstölgő olajon megpirítják a baby-ket, majd az előfőzött babbal összekeverik, só, kevés bors és frissen vágott petrezselyem, végén a tányért meglocsolják balzsamecet redukcióval.

Ennyi. És mondanom sem kell, isteni.

Barcelonában rengeteg étterem, tapas bár, kávézó, bár és egyéb étkezési lehetőség van. Ki kellett próbálnom egy egyszerű, külvárosi "kiskoszos"-t is. A mércét nem tettük magasra, paella. Az egyik nemzeti eledelük a spanyoloknak, egy rizsétel, ami speciális edényben készül. A rizottónál szárazabb, markéns ízű rizsétel. Az ízesítés igazából bármilyen lehet, amit én tapasztaltam, ami mindegyikben közös, az a sáfrány. Itt ettem először paellat, de egyből meg lehetett állapítani a hibáit. A legalapvetőbb, hogy odakozmált az alja. Elvileg csak kicsit pirultnak kellene lennie de ez egy kicsit túlment. A tengeri finomságok rágósak, kemények voltak.

Sebaj, még egy ok, hogy megkóstoljam máshol is a paellát:-)

A másnapi megálló egy, a turista körzettől kicsit kieső, jól szituált étterem. A menü halsaláta, rákkoktél és paella, két főre.

Ajándék falatnak csirkeropogós. Krokett volt a Pinotxo-ban is és a MOO-ban is, nem tudom ez katalán vagy spanyol specialitás, de egyszerű, kellemes étel.

Italnak egy kis üveg fehér házbora és természetesen sör. A bor jégben, borállványban, ahogy a nagykönyvben megvan írva.

A halsaláta elég nagy adag. De itt jó is volt, mert nem terveztünk desszertet. A tálalás elég rusztikus, olyan "hoteles", de az ízek nagyon rendben vannak. alul vegyes saláta, rajta harcsa, garnéla és lazac.A rákkoktél szintén jó, amilyennek lennie kell, persze jégágyon tálalva:-)

Mikor még nagyban falatozzuk az előételt, kihozzák a paellát, hogy elkészült. Ennek igazán örültem. De azért megkértem, hogy később hozza vissza. Ekkor már tányérra kitálalva jött.

Az íze remek volt. Sáfrányos, tenger ízű és a betétek is jók voltak. Mármint azokat a kagylókat leszámítva, melyek nem voltak kinyílva. Amennyire én tudom, azt a kagylót, ami nyersen kinyílt, azt ki kell dobni, amelyik meg a főzés során nem nyílik ki, azt is. Egy félig kinyíltat megkóstoltam, de abszolút nyers és furcsa volt.

Összességében nagyon finom volt minden, hozta az elvárhatót.