Végre meló

Forrás: https://medlem.svt.se/

Jó volt a három hét szabadság, de eléggé hiányzott a konyha. Végülis azért jöttem, hogy bent izzadjak és nem azért, hogy turistaként császkáljak:-) Az étterem csak holnap nyit ki, ma teljes mise felfőzés volt. Az étlap kb 70 %-ban megváltozott, még nincs új példányom, de mihamarabb beszerzek egyet! Az ételek mellett, a kollegák is változtak! Rotáció, kérem szépen. Tehát van a Matbaren (ételbár), ami déltől kettőig, és hattól éjfélig van nyitva. Itt látványkonyhában "egyszerűbb" (egy Michelin csillagos!) ételek vannak, gyorsabb fogyasztásra tervezve. És van a Matsalen, ami csak este héttől éjfélig van nyitva. Ez az igazi fine dining szentély. Külön konyhák, közös raktárak és előkészítő konyha. A hierarchia élén Dahlgren úr, mint tuljadonos és Chef de Patron, alatta Martin, a Head Chef, ő a mindennapi termelésben nem vesz részt, az általános konyhai vezetésért felel, menüt ír, minőséget ellenőriz. A napi munkát a fiatal hadsereg végzi, a zsoldosok, az irányítás a tapasztalt hadvezéreké.

Ahogy Martin Blunos mondta egy interjúban:

"A csúcskonyha fiataloknak való műfaj. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre nehezebben tudok 14 órákat dolgozni, ami ezzel jár. A fiatalok ambiciózusak, reggel bemennek, nekiállnak, végigcsinálják a napot, odateszik magukat, jól beleizzadnak, aztán műszak után hajnalig lazítanak, isznak. Nekem már négy napba telik összeszedni magam, ha a kelleténél egy pálinkával többet fogyasztok. "

(Diningguide.hu)

És tényleg, itt az átlag életkor kb 25-28 körül járhat. Csak velem egykorú fiatalok dolgoznak, ambíciózusak, kitartóak és a tökéletességre törekednek! A Chef alatt négy sous chef van, mindkét konyhán kettő-kettő. Alattuk a többiek a Chef de Partie-k, alattuk már csak a tanulók vannak (én, egy dán lány és egy alkalmanként bejáró angol srác)

És hogy miből is áll a rotáció: A Matsalen-ből átment a Matbar-ba az egyik Sous Chef és három Chef de Partie, cserébe átjött egy másik Sous Chef és kettő Chef de Partie. A Matsalen-en belül pedig az egyik hidegkonyhai Chef átment a húsos pályára. Mint mondták, ez a fajta rotáció rendzseres. Nem túl sűrűn, de mindig vannak beforgások, alapvetően nem a képességek miatt, hanem hogy mindenki többet tanulhasson, illetve így is felkészülve, ha valaki esetleg elhagyná a játékteret, szinte bárki egyből beugorhasson a helyére, amikor elmegy. A Sous Cheffel beszélgettünk, hogy milyen jó ez a rendzser, nincs unalom, nem mindig ugyanazt kell főzni, változik a csapat, az egész légkör mozgásban van, és ami a legfontosabb, így mindenki sokkal többet tanulhat!!! Amikor megkérdeztem, hogy érinti őket a csere, a pályák közti hierarchia miatt (általában a salátás pálya van legalul és a szószos, vagy húsos legfölül), csak mosolyogva annyit mondott: "Ez a franciáknál biztos így van, de itt fontosabb, hogy együtt dolgozunk, nincs hierarchia". És tényleg, mindkét pálya ugyanolyan keményen dolgozik, ugyanolyan magasak a mércék, ugyanannyira fontosak a legapróbb részletek is. És a Sous Chef-ek sem töltik be a klasszikus irányító szerepét, hogy siettetik a Chefeket, cseszegetnek a minőség miatt vagy bizonygatják felsőbbrendűségüket. A service alatt Mr Dahlgren a vendégek és a konyha között sétálgat, a konyhában a Sous Chef a hivatalban levő vezető. De ebből semmit venni észre azon kívül, hogy ő tálalja a meleg ételeket. Nem kiabál, nem ideges, nem adja le a rendelést...mindenki tudja pontosan, hogy mi a dolga, melyik ételt kell tálalni, nincs gond a minőséggel (tökéletes, mint mindig, minden) és persze a munkaszervezéssel sem!!!

A beszélgetés közben kicsit faggattam a Sous Chefet, a hús sütésekkel kapcsolatban. Molnár úr, ez önnek szól.

A húsokat alapjáraton medium-rare! sütik. (véres és közepesen átsült közötti fokozat - azoknak, akik neadj isten nem tudnák-). Az érlelt hátszínt például serpenyőben, nagy lángon, vajon sütik, amíg a maghőmérséklet el nem éri a 28 fokot, ezután félrerakják pihenni, mialatt kicsivel 30 fok felé megy a maghőmérséklet. Tálaláskor sütőben rásütnek, amíg 40-max50 fok körüli lesz a hőmérséklet.

A halakat szintén maghőmérséklet szerint sütik, fajtánként változó a hőmérséklet és a technika. Az egyik technika, a 100% gőzzel készítés. Sózás, tányérra lefóliáz, gőzbe be, maghőmérőt ellenőriz.

A másik a vajban sütés. Itt elősütik, pihentetik, majd tálaláskor sütőben 42 fok maghőmérsékletig készítik.

Holnap sajnos délelőtt megyek, így nem látom az új kreációkat, de amint lehet, képet hozok mindegyikről:-)

Internet

Mivel van mostanában egy kis szabadidőm, -na jó, nem is kicsi, egy teljes hét-, van időm információkat gyűjteni a neten és persze megnézni Stockholm nevezetességeit. Persze nem akartam egy teljes hétig pihengetni, Barcelona előtt jelentkeztem az összes itteni csillagos helyre, hogy fogadnának-e egy röpke hétre stázsolni, de a legtöbbjük szintén zárva van. A maradék meg nem válaszolt, talán azért, mert ők is zárva vannak...!?

A legszebb, amit Stockholmban láttam, az a Skansen. Hatalmas területen helyezkedik el, egy komplett kultúrális, biológiai és etnográfiai időutazás, kicsiknek és nagyoknak.

Az épületeket egész Svédország területéről gyűjtötték össze, majd rakták össze új helyén.

A második legérdekesebb dolog, amit láttam, az a két leghíresebb piac, a Hötorget és az Östermalmshallen:-DDD.

A Hötorget egy része "rendes" szabadban levő, pultos árusok. Itt csak zöldséget, gyümölcsöt láttam -amúgy meglehetősen hasonló volt a kínálat a standoknál, mind termékben, mind árakban-. A modern épület alagsorában van minden más finomság, húsok, halak, húskészítmények, sajtok, borok, étkezdék...és még rengeteg finomság!

Az Östermalmshallen jobban hasonlít a Pesti Vásárcsarnokra, klasszikus épület, díszes főbejárat. A választék itt is hasonló, csak az árak kimagaslóak!

Zöldséges a benti részen, van minden, csak nem egy rakatnyi. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy kínálat.
Ja, ezek kérem szépen CSAK kékpenészes sajtok!!! Van egy kis választék.

Isteni belsőségek és egyéb húsok:köröm, láb, vese, szív, máj, nyelv, tüdő

A tecsós zöldségek után a következő lépés az lesz, hogy kipróbálom az itteni alapzöldségeket is. Most "csak" egy szelet, 7 hetes, szárazon érlelt marha steak-re futotta, meg egy kis chanterelle, hogy mégis legyen valami ragu a husihoz, meg egy darabka narancssárga édesburgonya, hogy nemár simu krumplival egyem azt a marhát! Azt nem is tudtam, hogy két fajta édesburgonya van, lila és sárga héjú. Bár valószínűleg még rengeteg minden nem tudok a zöldségekről. Például azt is most tudtam meg a neten, hogy a French Laundry-ban, a csak neki termelő Peter Jacobsen kertjében, 10 fajta fügét és 30 különböző fajta paradicsomot termel!!! Otthon csak kétfajtát ismertem, a savanyút és a drágát...

További érdekességeket lehet olvasni a honlapon, ahol büszkén és baráti hangnemben mutatja be a beszállítóit. Hasonlóval odahaza eddig csak az Olimpia honlapján találkoztam. Igen, ez az őszinte konyha.

A húsnak, kellemes érett szaga volt, nem illat, szag. Nem árt, ha az ételnek van egy kis buché-ja, igaz Chéf úr!? ;-) Néhány szaglintásnál, enyhe érett halas illatokat véltem felfedezni, bár nem tudom, ennek van-e kémiai alapja, vagy csak annyira új volt az illat, hogy nem tudta máshova sorolni az agyam...

Az érett húsokat ilyen hűtőszekrényekben érlelik, amennyit láttam, volt ami faggyúval volt borítva, volt ami zsírba volt bemártva és volt, ami csak natúron. Annyit sikerült megtudnom a hentestől, hogy az érlelt húsdarabnak kb csak a feléből lesz eladható, tisztított steak szelet, a többi csont, cafat és zsír.

A sütésnél a legegyszerűbb receptet követtem, két-két perc oldalanként, majd 150 'C-os sütő, 5 perc, végén 5 perc pihentetés: Kinézetre elsőosztályú, szép rózsaszín, vékony kéreg, szaftok enyhén folydogálnak. Az íze valami mennyei! Annyira hús ízű! Szinte hallottam a marha fájdalmas bőgését, ahogy beleharaptam a husiba! Nem tudom pontosan, melyik része volt a hátszínnek, de a tartása szilárd volt, nem volt vajpuha, de nem is volt kemény. Úgy meg kellett azért rágni rendesen.

Az édes burit csak sütőben grill alatt krémesre, ropogósra sütöttem, gombát bazsalikomos oliván megfuttattam.

Amit marháról még érdemes tudni, nagyon jó darabolási útmutató angolul, a Gourmet oldalon, két részben, plusz egy kis hús-szelet ismertető, képekben.

És végül egy szomorú hír: azok a "vörösök" mégis csak találtak fel egy-két jó dolgot, így például a túró rudi sem biztos, hogy magyar találmány !? Ki mit tud a szirokról?

Felhajtó út az életbe, vagy a halálba...nyuszikának nem kérdés:-)

Pörkölt párbaj

Mióta olvastam az interjút Bíró Lajossal , rettentően érdekelt, milyen is lehet a "halas módra" készített pörkölt.

Mint mondja: "Úgy főzik, mint a halászlét: nincsen zsír, nincs lepirítva a hagyma, hanem belerakják a hozzávalókat a bográcsba, felöntik hideg vízzel, és úgy zubogtatják, ahogy az ember a tésztát főzi ki. Isteni pörkölt lesz belőle."

Amikor szállást kerestem Stockholmba, sok mindenkivel felvettem a kapcsolatot az egyik közösségi portálon keresztül. így kerültem kapcsolatba Kingával, aki nemsokára tartja az esküvőjét. Először csak érdeklődött, kivel, hogy lehetne magyar ételeket főzni (főzetni) az ünnepségre, majd végül az tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, ha a Magyar Ház konyháján lefőzöm az ételeket.

Egyszerű pörkölt és hortobágyi.

De a lényeg! Végre lehetőségem volt kipróbálni Bíró úr Tolna megye-i receptúráját. A két pörinek azonos feltételek, azonos anyaghányadok csak különböző technika.

A klasszikus szalonnát kiolvasztok, rá a hagyma... és a mindent nyersen felöntök hideg vízzel és zubogva készrefőzöm.

Mivel nincs tv paprikájuk, sárga és piros kaliforniait használtam amit előző nap megsütöttem. A hortobágyihoz való csirke felsőcombok csontjából pedig egy könnyű húslevest (vagy inkább alaplevet) főztem, kevés zöldséggel. Ezzel főztem a pöriket. Ez a kettő eltérés volt az alapreceptektől.

(Paprika sütésről is kb négy különböző technikát hallottam,és utána is olvastam a nemzetközi weben egy kicsit, sütőben sütni, gázlángon, francián, serpenyőben, utána jeges vízbe, edénybe fóliával letakarni, vagy csak hagyni kihűlni. A legtöbben sütőt mondanak, sokat forgatva, utána hideg helyre, lehet víz, kamra, sokkoló, én beraktam a fagyasztóba egy hideg serpenyőbe. Szinte tökéletesnek bizonyult. Mivel nem csak hirtelen kapott felületi tüzet a paprika, hanem mindenhol megpuhult és megszenesedett a héja, egy-két mozdulattal lejött, egészben.)

Nagyon kíváncsi voltam, korábban úgy tudtam, pörköltet készíteni csak egyféleképpen lehet, ahogy a nagykönyvben megvan írva, szakaszos pirítással. Persze a Corso-ban finomított technikával készültek a pörköltök. Először a húson kívüli összes hozzávalóból egy alapot készítettünk, thermomix, szűr, majd a husit forró serpenyőben lepirítottuk és az alapban főztük készre. Így egy könnyű, letisztult, mondhatni "light" pörköltet kaptunk, teljes aromával.

A húslevesnél már kiderült, hogy a svéd zöldségeknek (legalább is amikhez én hozzájutottam) nincs ízük. Egyszerűen beleharaptam a gyökérzöldségekbe, és ha nem láttam volna, hogy mi az, bizony el kellett volna gondolkodnom, mit is eszek. Nagyon szépek voltak, tiszták, egészségesek, de ízük az nem volt. A zeller leginkább arra a takaró sarokra hasonlított, amit kiskoromban harapdáltam. Bár lehet, hogy az a bátyám volt. De egy lepedőt biztosan haraptam, a bátyám meg húzta, a fogam meg ment vele.

Vettem vörösbort is, középolcsót. Mivel a svédeknek egyáltalán nincsenek boraik, sokféle nemzet borai közül lehetett válogatni. De ezek sem voltak igazán jók. Otthon kb 540-ért lehet ilyet venni a tecsoba, ez meg valamilyen ausztrál és francia bor volt. De volt Törley, meg dobozos bor:-(

Tudja valaki mi lehet a balsó ketyere? Ilyen hatalmas fagyikanalat meg még soha nem láttam:-)

A konyha meglepően jól fel van szerelve, nagy edények, mindenféle eszközök, csak hát épp bornyitó nem volt. Így négy különböző célszerszámmal bővítettem az eszköz-parkomat, mire be tudtam nyomni. (ez nem a főző bor, ez ment redukálódni, igaz Kálmikám:-) )

Lényeg a lényeg, a két pörkölt között karakteres különbséget véltem felfedezni.

Az elején nyilvánvaló volt a különbség, a klasszikus hamarabb kezdett el szaftosodni, a szakaszos pirítás miatt azonban gondosabb odafigyelést igényelt. A halas csak zubogva forrt és forrt, mint egy nyers gulyásleves. Amikor utolérte a halas a Klassz-t :), külsöre nagyon hasonlítottak egymásra.

Halas- Klasszikus

Az már itt is megfigyelhető, hogy mivel a halashoz nem kellett semmilyen zsiradék, nem annyira olajos, zsíros.

Amikor a halas is besűrűsödött, mindig felengedtem bő lével, hogy ne piruljon, hanem zubogjon csak tovább.

Mivel a halas intenzívebb hőt kapott, a hús is hamarabb megpuhult, kb másfél órával.

A hűtőben találtam egy kis maradék Pistát, és mivel a halas már a fagyiban hűlt, a Klassz-ba kevertem bele. A végső kép sokmindent elárul. Először is nem az egy kanál Pista miatt pirosabb a Klassz, az biztos. Másodszor a zsír feljön a tetejére, a halasnak nem, mert nincs is benne.

Ízben is karakteres eltérések voltak. A halas letisztultabb, frissebb, könnyedebb. A szaftnak nagyon intenzív húsra jellemző karaktere van, viszont maga a hús eléggé ízetlen.

A Klassz sokkal testesebb, karakteresebb, viszont a zsírtól nehezebb, érezni a pirítás ízét és karakterét a szafton, viszont nem érezni benne a húsra jellemző karaktert. Maga a hús ízesebb. Tovább tart elkészíteni és több odafigyelést igényel. De a két szaft mennyiségre és állagra azonos, csak a Klassz pirosabb, sötétebb.

Innentől fogva mindenki döntse el, neki melyik tetszik jobban. És persze a két technikát lehet vegyíteni is, így egy pörire kb 100 variáció létezik, és tényleg mindegyik más lehet egy kicsit.

Pörög a pali pálya

Végül szegénykék csúfos véget értek, mivel több nap múlva lesz csak az esküvő, mennek a fagyiba:-(

Marha-röviden

Én balga, megint vettem olcsó marhát.

A helyi tecsó, vagy inkább Cora, az talán egy fokkal jobb.

Egy itteni magyar házaspár megkért, hogy főzzek az esküvőjükre pörköltöt meg hortobágyit. Persze igent mondtam, két okból is. 1.szabadidőmben úgyis főzök 2 így lehetőségem lesz holnap megejteni a nagy pörkölt próbát (majd holnap leírom). Ja, és 3. kedvesek voltak.

Megvolt a nagy bevásárlás, pörkölt, jó lesz a legolcsóbb hús. 65 korona, 1600 forint, kb kétszeres árak mellett otthon 800 forint.


Högrev Benfri. Ha valaki tudja ránézésből, hogy milyen rész ez, írja meg. Illetve kedves Hobbyszakács megmondhatná mi is az a Högrev Benfri.

Pörköltnek lesz, de gondoltam egy frissensütés próbát megér:

Ha én ilyet kapnék otthon egy étteremben, törzsvendég lennék. Hús illatú, hús ízű, puha de azért van tartása. És ezt csak én készítettem, egy átlagos konyhán, (még az olaj sem volt elég forró, de siettem...:-( , de azért pihentettem :-) ), a boltban kapható legolcsóbb húsból.

Akkor milyen lehet egy profi kezéből, egy profi konyhán egy elsőosztályú húsból!!!

A franciáknak meg talán még ennél is jobb marhájuk van. Azt mondják az amerikai még a franciánál is jobb. Annál pedig a dél-amerikai is még jobb. A jéghegy csúcsán pedig ott a Kobe!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Rossz belegondolni! Légyszi írjatok, főleg gyakorló szakácsok (pl Chef úr, Marci!), hogy milyen otthon a marha helyzet! Meséljétek el a ti élményeiteket. Ha bárki tud valami infot, ossza meg velem, mert nem akarom elhinni, hogy tényleg ekkora különbség van marha és marha között!

Mert én csak arra emlékszem, hogy otthon hiába próbáltam bármit is frissen sütni, nem lett jó. No meg a fősulin az epoxi hátszín. (hőre keményedő, ugye Szabikám!?) Konyhákon meg marhát nem sütöttünk frissen soha. Meg a Four Season-os kollega, aki mesélte, hogy az ismerőse vitt neki szürkemarhát, nagyon örült neki, de egyszerűen ehetetlen volt.

És végül egy recept, hogy NEM szabad tunnbröd-öt készíteni. A tunnbröd svéd laposkenyér, könnyű salátákkal, halakkal és egyéb finomságokkal töltik meg, majd feltekerik.

A husi, sült csirkecomb, vastag sült bacon, zsírjában hagyma, fokhagyma, rókagomba, tejföllel átforgatva, sült sárga és piros kaliforniai, koktél pari. (a sajtom elfogyott)

Na, ettől a svédek beájulnának.

Várom a marha beszámolókat!

Gyorshír "Faternak"

...illetve többen írták, hogy írjak picit a Konyhán kívüli életről is -mintha az számítana:-) -.
Ídösapám mindig attól fél(t), hogy hamar elkótyavetyélem a pénzemet. Így volt ez most is és így lesz az egész stázs-utazásom alatt. Most csak egy apró megnyugvást szeretnék adni neki, nem dobálom ki a pénzt az ablakon, nem költöm cigire, csak napi egy sört iszok és az élelmezésemen spórolok a legtöbbet. Pedig lehet, nem kéne…
A Konyhán van napi három étkezés, reggeli, ebéd és vacsora is, a hotel személyzetiből, viszont ha úgy dolgozom, hogy csak az egyiken tudok ott lenni, akkor a másik kettőt vagy hanyagolnom kell, vagy önerőből megoldanom. Kiváltképp, hogy vasárnap és hétfőn zárva vagyunk, így ezekre a napokra teljes ellátást kell biztosítanom. A múltkor könnyedén telepakoltam ebédre a tányéromat tacoval, mire a kollegák csak néztek, hogy bizos éhes vagyok. Mondtam, hogy annyira nem, de nem volt reggelim, valószínúleg nem lesz vacsim se, és a következő reggeli is kétséges, így most egy tányéron halmozok föl három fogást. Plusz a negyedik egy saláta, csak hogy adjunk az egészséges táplálkozásra is.
Így történhetett, hogy szombat délután azon vettem észre magam, hogy egy (a belvárosban amúgy meglepően ritkán előforduló) élelmiszer-boltban számolom a nagy és kis kiszerelések közötti árkülönbséget és próbálok olyan minimál alapanyagokat venni, amelyek többféle formában is felhasználhatóak, hidegen, melegen, reggel és este. Hamar meg is született a választás, akciós paradicsom, kilós sajt, alig lejárt kenyér (na jó, azért ennyire nem volt durva) és egy nagyon gusztusosnak kinéző „blood pudding”. Mondanom sem kell, ez volt a legolcsóbb húskészítmény a krinolin után, de azt azért most mégse. Bizony, annyira maradandó élményt hagyott bennem a Corso féle véreshurka, hogy újra át akartam érezni azt az íz-élményt. Plusz még egy svéd specialitás, egy erős mustár. Csak, hogy valami íze is legyen.

Mint kiderült, az egyik választás jobb lett, mint a másik. Egy korai 2pm-es ébredés után neki is álltam összeütni egy kis reggelit, mi is lehetne jobb egy kis sült véreshurkánál-puddingnál-!? Sajnos meg is történt az eset:

Magyar ház, magyar fűszerek, kis pirospaprika ugye sosem árthat. Ennek a puddingnak sem ártott...de nem is használt. Később jött még egy jó adag só, akkor legalább sós volt, utána nagycsipet bors, attól meg finom borsos lett. De Corso élmény közel se távol. Annyi ízkombóval próbálkoztam, hogy hirtelen a nagy keresgélésben el is tűnt a pudding. De az élmény megmaradt.

Persze nem hagytam annyiban a dolgot, jól belaktam tőle, azért csak 84% zsír, így egy ideig nem kellett hozzá nyúlnom. Vacsira maradtam a sajtos-paradicsomos pirítósnál, biztos ami biztos. Csak itt meg a mustárral próbálkoztam, azt se kellett volna. A svédek sok mindenhez értenek, de ehhez a mustárhoz nem

No de új nap, új ötletek. Véreshurkás kenyér-saláta. Kenyérkocka pirít, puddingot kicsire kockáz, jó előre fűszerez, intenzíven, meg egy kicsit még jobban, lepirít, szinte már ég (legalább az is ízt ad neki), paradicsom kocka rádob, összeforral, kenyérkockával lazán összeforgat. Tetejére sajtot reszel.

...

A képet nem rakom fel.

De az íz terén jelentős változás figyelhető meg. Sikerült elnyomni a pudding krémes-véres-nyers ízét. Nem is lett rossz. Az éhség nagy úr. A sivatag közepén még egy szlovén sör is jól esne.

De sajnos így sem sikerült végleg megszabadulnom tőle, ki csak nem dobhatom, mit szólna Ídösapám. Az utolsó metamorfózis gyanánt valami olyan kellett, ami végleg elveszi a kedvemet attól, hogy legközelebb blood-puddingot vegyek. A sors keze a szobámban levő szekrény rejtekéből adott égi jelet, egy ott maradt ananász és mandarin konzerv formájában. Véreshurka, ananász, mandarin, paradicsom, sajt...hmmm...már csak ezt az egy gátat kell átugranom és vége véres-puddingos napjaimnak.

Hogy mi lett belőle?

fűszeres cruton, gyümölcsös vér-raguval, sült paradicsommal és sajt ropogóssal.

Annyira lefoglalt az ízek párosítása, hogy megint sikerült hamar kiürítenem a tányért. De isten az atyám, finom volt. Ezért megérte megvenni azt a vér-tömböt.

A legközelebbi vásárlás alkalmával aranyos dolgra lettem figyelmes. "Kolbász" felirat! Igen, mi magyarok ott vagyunk egy stockholmi kis üzlet polcán!

Csak kár, hogy Chorizo néven adják:-(

De ami még nagyobb örömöt okozott, az a marha-kínálat. Otthon az a hír járja, hogy a legtöbb marhának csak a bélszín, hátszín részét lehet frissen sütni, melyek nem kimondottan ízesek, a többi nem igazán márványozott (egy kis ismertető, milyen is egy márványos marha), illetve a hentesek nem veszik a fáradságot, hogy megkeressék azokat a részeket, melyeket ily módon lehetne elkészíteni. Itt, ebben az aluljárói kisboltban, minimum nyolc féle, frissen-sütésre alkalmas marhahúst kínáltak, szeletelve, védőgázban. Nem tudom én milyen részt vettem, csak annyit, hogy ez volt a legolcsóbb. De ez is így nézett ki. Kellemesen márványos, élénk színű, a szavatossági idejét meg sem kellett néznem hogy tudjam, milyen friss az áru.

A sütés meg csak forró serpenyő, só bors, egy perc itt, egy perc ott, porhanyósságra felért egy magyar hátszínnel, csak még íze is volt. És ez szomorú. De ha valaki ismer jó hentest meg marhát, az írja meg, hadd okuljunk belőle!

Az elején írtam ,hogy végre a Konyhán kívüli dolgokról fogok írni, de mégis ide lyukadtam ki, a konyhához, kiskával.

Úgyhogy most egy hosszú élménybeszámoló következik Stockholmról, annyi, amennyit én látok belőle!